Az ingatlanunkat szinte biztos, hogy érinti!
Párhuzamosan azzal, hogy az elmúlt években megszaladtak az építőipari nyersanyagárak, a kivitelezői munkadíjak – és még az infláció is hegymenetbe kapcsolt – egyre többet hallani az alulbiztosítottságról.
Mit is jelent ez ránk, ingatlan tulajdonosokra nézve? Milyen kockázatokat hordoz magában az alulbiztosítottság? Egyáltalán hogyan alakulhat ki „egyik napról a másikra”? Hogyan lehet megelőzni és mit lehet tenni, ha már beköszöntött ez az állapot?
Rengeteg a kérdés, hiszen nem minden nap találkozunk ezzel az élethelyzettel.
Ahhoz, hogy könnyen megértsük a kérdésekre adott válaszokat, kezdjük mindjárt az elején: mit jelent az alulbiztosítottság? Az alulbiztosítottság azt jelenti, hogy
a biztosításunk alacsonyabb összegre van kötve, mint a vagyontárgyunk újra beszerzési / újjáépítési értéke.
Mivel a biztosítási összeg minden esetben kijelöli a kártérítés felső értékhatárát, érdemes foglalkoznunk a kérdéskörrel.
Tudom, elsőre nem is tűnik akkora problémának, hiszen, ha eddig nem volt baj az ingatlanunkkal, miért pont most lenne? Ráadásul, ha csak az ingatlanom értékének a felére kötöm a biztosításom, fele akkora biztosítási díjat kell fizessek. WOW, mekkora spórolási ötlet! Egyenesen 50%-os díjkedvezmény, ugye? Amúgy is, milyen gyakran semmisül meg az egész ingatlanunk?! A fele is ritkán, nem, hogy az egész…
Ha létezik olyan gyors spórolási tipp, amit soha NEM érdemes megfogadni, akkor feltétlenül az iménti legyen az!😉 Már csak azért is, mert a fele áron fele szolgáltatás nem tartalmaz valós kedvezményt.
Na, de fordítsuk komolyra a szót. Mielőtt megnézzük egy példán keresztül, hogy mekkora veszteséget jelent a pénztárcánknak – egy káresemény alkalmával – az alulbiztosítottság, foglalkozzunk röviden azzal, hogy miért különösen fontos most erre Neked is figyelned?
Mondhatjuk közismert ténynek, hogy Magyarországon az elmúlt években az ingatlanok piaci értéke mellett igencsak elszálltak a nyersanyagárak és a kivitelezői díjak is. A Magyar Nemzeti Bank 2023.második negyedévében közzétett lakásárindex összefoglalójából egyértelműen kiderül, hogy a városokban (is) mekkora árrobbanáson ment keresztül a szektor.
2018 elejéhez képest – és ez mindössze csak 5 év – nagyságrendileg 100%-kal ugrott meg az ingatlanok ára.
Sejthető, hogy ennél lényegesen olcsóbban újjáépíteni sem lehetne őket manapság.
Azonnal szembeötlő, hogy ha csak az egyszerű évfordulós értékkövetésre bíztuk magunkat – ha még arra sem, úgy no pláne! – az elmúlt években, akkor a biztosítási védelmünk köszönőviszonyban sincs az otthonunk újjáépítési értékével.
Mit is jelent ez egy kisebb kárnál? Erre látványos példát mutat nekünk a Magyar Biztosítók Szövetsége (továbbiakban: MABISZ).
Nézzük Peti és Anna esetét!
És most legyünk életszerűek. Amilyen árrobbanás végigsöpört kis hazánkban, lassan már bagatell kárnak számít az, aminek 2 millában megáll a helyreállítási költsége. Ilyen kis munkára lassan már szinte lehetetlen szakembert szerezni. Tehát az életszerűség…
Hogyan néz ki ugyanez a matek, amikor például a vihar lerántja a tetőnk nagy részét és padlástól a pincéig elázik az otthonunk?
A kár már biztosan nem bagatell. Ingatlanunkon – annak értékéhez képest – jelentős kár keletkezett, ráadásul nem is a halogatható fajtából. Legyünk megengedőek és most ne számoljunk azzal, hogy milyen kiadásokkal jár egy ilyen élethelyzetben pusztán csak az átmeneti lakhatásnak a megoldása, az elázott bútorok, padló, stb. rendbehozatala.
Koncentráljunk az egyszerűség kedvéért csak az elsődleges kárunkra, azaz a tetőre – illetve annak hiányára.
Aki saját maga már építkezett, vagy beszélt olyan személlyel, aki építkezett, jól tudja, hogy egy tetőszerkezet – a vele járó tervezői, ács és bádogos munkálatokkal – nem két fillér. Az ingatlanunk állapotától, méretétől és a felhasznált anyagoktól függően 4-5 milliótól egészen a több tízmilliós tételig szaladhat a helyreállítás költsége. Tegyük fel, hogy egy átlagosnak mondható 10 milliós kárunk keletkezett jelen esetben. A fenti ábrán látott arányokkal számolva Annának a teljes kárösszeget megtérítette a biztosító, Petinek viszont az alulbiztosítottság miatt sajnos csak a keletkezett kár felét. Petinek a 10 millió forintos kiadásból 5 milliót saját zsebből kell megfinanszírozni.
Hogy is volt az az 50%-os spórolás az elején? Számoljunk közösen!
Egy átlagos lakásbiztosítás éves díja nincs több, mint 80-100 ezer forint. Ha ennek a felét 20 éven keresztül megspóroljuk, akkor sem fogtunk meg nyolcszázezer forintnál többet. Ezzel szemben az első érdemleges kár esetén több milliós váratlan kiadásunk keletkezhet,
amit saját zsebből kell rendeznünk. Arról nem is beszélve, hogy az első váratlan kárnál kényszerből felvett kölcsönre jóval több kamatot kellene megfizetni.
Vajon megéri egy életen keresztül kockáztatni ezt?
Bárhogy is legyen, azt biztosan mondhatom: még nem láttam olyan embert, aki egy teljesen kifizetett kár után ne szerette volna meg a biztosítását.
Mi a legfontosabb teendő, ha úgy gondoljuk, hogy a lakásbiztosítási szerződésünk elavult?
Ha már rendelkezünk rutinnal, tudással a lakásbiztosítások feltételeit illetően, akkor elegendő, ha gyorsan átnézzük a meglévő lakásbiztosításaink kötvényét és leellenőrizzük, hogy a biztosítási összegek megfelelnek-e a mai újjáépítési értékeknek.
Fontos: ne csak az ingatlan, hanem az általános és különleges ingóságok biztosítási összegeit is ellenőrizzük.
Ha nem értünk hozzá vagy csak nincs kedvünk bíbelődni vele, akkor bízzuk szakemberre. A legegyszerűbb az, ha felhívjuk a biztosítós emberünket és kérünk tőle egy felülvizsgálatot a szerződéseinkre.
Lehetőség szerint független szakemberre bízzuk a munkát, így nem csak azt tudja megmondani nekünk, hogy a meglévő szerződésünkön szükséges-e módosítani, hanem azt is, hogy melyik biztosítónál kaphatjuk meg a számunkra legelőnyösebb ajánlatot.
Hogyan lehet megelőzni és mit lehet tenni, ha már alulbiztosított az otthonunk?
Erről itt olvashatsz bővebben.
Bízom benne, hogy hasznosnak találtad ezeket az információkat! Ha így van, akkor jelezz vissza valamelyik social felületemen: Instán vagy Facebookon, hogy együtt örülhessek veled.
